Az angol szetter eredete és története

2018.06.14

Az angol szetter eredete az elmúlt évszázadok távlatába nyúlik vissza, a fajta megjelenésének pontos időpontja nem ismert.

Az angol szettert, illetve ősének tartható vadászkutyákat már az ókori római birodalomban is ismerték, az I. évszázadban említettek meg olyan vadászkutyákat, amely hangtalanul, földhöz lapulva /innen ered a szetter ( to set - speciális helyzetbe helyezkedik - "to put something in a particular place or position") - elnevezés/ jelezte a vadat. A remegő orrlyukakkal a feltalált vad irányába mutató szetternek mozdulatlanul kellett állnia és várnia, amíg parancsot nem kapott a vad felreppentésére, amely az akkoriban szokásos háló kifeszítéses vadászat során a vad hálóval való elfogását eredményezte. Később a vadászat ezen módja a fegyveres vadelejtés irányába fejlődött tovább, ám a szetter vadkeresése és vadmegállásának módja változatlan maradt.

A szetterekre való első angol nyelvű utalás az 1576-ban kiadásra került Abraham Fleming által írt "Of Englishe Dogges" című teljes mértékben kutyáknak szentelt könyvben történt, ami ténylegesen Dr. Johannes Caius hat évvel korábban latin nyelven írt könyvéből történt angol nyelvű fordítás volt.

Abraham Fleming "Of Englishe Dogges"
Abraham Fleming "Of Englishe Dogges"

Az elkövetkező évszázadok során az ily módon vadászó kutyákat nevezték Setting Dog-nak, Setting Spaniel-nek, a szetterek megjelenése akkoriban még korántsem volt egységes. A Setting Spanielekről részletesen leírás Gaston de Foix gróf 1387-ben megjelenő könyvében található.

A szettereket különböző területeken, eltérő családokban tenyésztették, melyek közül Angliában az egyik legkiemelkedőbb Lord Ossulton, Tankeville Earl-je nevéhez fűződik, aki fekete kutyákat tenyésztett. A másik híres vonal képviselőit Lort Szetterként ismerték, tenyésztőjük William Lort neve nyomán, aki fekete-fehér, lemon és fehér egyedeket tenyésztett Közép-Angliában. A tenyésztők, akik általában a társadalom tehetősebb rétegéhez tartozó előkelő angol családok voltak, vezették az általuk létrehozott párosítások "törzskönyvét" és igencsak féltékenyen őrizték az általuk létrehozott vonalakat. A tenyésztést meghatározó irányvonalát a kutyák munkaképessége, gyorsasága, kitartása határozta meg, külleme kevésbé, egységes szetter tenyésztésről akkoriban még kevésbé lehetett beszélni. A kutyák elegáns megjelenése, a hosszú fényes szőrzet, a rendkívüli kedvesség és intelligencia később jelent meg tenyésztési elvárásként.

A tervszerű angol szetter tenyésztés megkezdését Edward Laverack (1800 - 1877) neve fémjelzi. Vidéken élő, bőrkereskedő család gyermekeként elkötelezett vadász, a vadászkutyák jó ismerője volt, mely tevékenységének folytatását egy távoli rokontól örökölt vagyon nagyban elősegített. 1825-ben vásárolta meg az első angol szettereit Pongot és Old Mollt. Pongo és Old Moll alkotta Mr. Laverack tenyészétének alapító tenyészpárját. Mr. Laverack Old Moll nevű szukáját tartotta a valaha látott legjobb egyednek. Mindkét kutyája blue belton színű volt. Beltenyésztést folytatott, kevés idegen vonalat vitt a tenyészetébe. Az első dual champion angol szetter Mr. Laverack által tenyésztett Countess nevű angol szettere volt. Mr. Laverack már fekete-fehér, lemon-fehér, orange-fehér színű kutyákkal tenyésztett, a blue-belton, orange-belton, stb. szőrszínt jelző név "belton" elnevezés Mr. Laverack lakóhelyéhez kötődik és az angol szetter szőrzet színének márványosságát jelzi.

Laverack’s Dash.
Laverack’s Dash.

Az angol szetterek fajtaleírását először Mr. Laverack állította össze és tette közzé az 1872-ben megjelent "The Setters" című könyvében, mely könyvet Lord Richard Purcellnek dedikálta.

Az angol szetterek korai tenyésztésének másik meghatározó alakja Lord Richard Purcell Llewellin (1840 - 1925) volt. Mr. Laverackhoz hasonlóan szenvedélyes vadász volt és mint ilyen, a vadászkutyák nagy kedvelője. Közel 50 éven át tenyésztette az angol szettereket Dashing Bondhu Setters kennel néven. Mr. Llewellin Mr. Laverack Dash-Moll, Dash-Lill származású kutyáiból vásárolt és ezek adták tenyészetének alapját. Ebbe a vonalba vezette be Mr. Statter és Sir Vincent Corbet vonalait, amely keresztezés nyomán a ma ismert munka vonalú angol szetterek megjelenését érte el.

Dashing Swan Bondhu
Dashing Swan Bondhu

Mr. Llewellin tenyész állományát Mr. William Humphry-ra hagyományozta, aki Mr. Llewellin halála után folytatta e vonal tenyésztését.

Mr. William Humphry
Mr. William Humphry

Az angol szettert, mint önálló fajtát először 1859-ben mutatták be Newcastle-upon-Tyne-ben megrendezett kutyakiállításon, mely a helyi éves marha kiállítás egyik attrakciója volt. Ezen a kiállításon csak szetterek és pointerek vettek részt.

Az angol szetterek a mai napig a vadászkutyák élmezőnyébe tartoznak, számos nemzetközi versenyen mutatják be kiemelkedő munkaképességüket. Csak érdekességként, az 1989-ben Magyarországon megrendezett Vizsla Világbajnokságon mind csapat, mind pedig egyéni versenyben angol szetter vehette át a Világbajnoki első helyezés díját.

Ma már a munka és kiállítási típusú angol szetterek külleme eltér egymástól. A munka vonalú kutyák általában finomabb felépítésűek, kevesebb szőrzettel rendelkeznek, míg kiállítási társaik erősebb testfelépítéssel és csontozattal, hosszabb, dúsabb szőrzettel rendelkeznek. Megjelenésük alapján országonként és földrészenként is eltérések tapasztalhatóak, viszont a hivatalos fajtaleírás egységes. A Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) 1963-ban ismerte el véglegesen önálló fajtaként (FCI 2.sz. Fajtaleírás). Az angliai Angol Szetter Szövetség 1890-ben alakult meg, a Klub fajtaleírását 1912-ben R.R.P.Wearing megjelent könyvében tették közzé.


Összeállította:

Mód Éva
Ezüstkoszorús Mestertenyésztő
Angol szetter küllembíró (ESA)


Forrásanyag:
Margaret Barnes - English Setter Ancient and Modern
Lesley Allan-Scott - The English Setter