Az angol szetter, a barát, a társ, egy életre szóló szerelem

A cím, meglehet, pátoszosnak hangzik, de maga az igazság. 32 éve szeretett kutyafajtám az angol szetter, vagyok olyan szerencsés, hogy e nagyszerű fajta évtizedek óta családunk és életünk része lehet.

Az első angol szetteremet, mint kutyafajtát, tudatosan választottam, könyveket és újságcikkeket olvastam róla, kiállításokra jártam, hogy személyesen lássam, tenyésztőkkel beszélgettem és a MEOE fajtaklubjának tagja lettem, ahol ismert tenyésztőktől tanulhattam.

Mi is az, ami azonnal megfogja az embert, ha egy angol szettert lát? A gyönyörű, elegáns megjelenése, a könnyed harmonikus mozgása, a határtalan kedvessége, aminek nem lehet ellenállni. A szemeinek meleg barnasága, amiben megcsillan a végtelen intelligencia, amit átsző a huncut csintalanság, a tettre készség.

Hogy is lehet ellenállni egy olyan kutyának, aki majd szétesik a boldogságtól, amikor viszontlát, legyen a távollétem néhány napos, vagy csak néhány órás? Hogy tudnék nemet mondani nekik, amikor boldogan az ölembe simulnak és tekintetüket tekintetembe fonva sugározzák rám a szeretetüket, ami körbeölel, beborít?

Hogy érezhetném úgy, hogy a közös hajnali séta áldozat lenne, amikor látom a szabad száguldásuk boldogságát, a harmatos mezőn átlibbenő selymes szőrük szépségét, a hajnali illatokban kitágult orrlyukakkal való fürdőzésüket?

Fél szavakból, mozdulatokból, tekintetekből megértjük egymást. Nincs szükség arra, hogy felemelt hangon adjak nyomatékot akaratomnak, elég kérni. Nincs szükség arra, hogy kutyaiskolában fegyelmező formagyakorlatokat végezzünk ahhoz, hogy megjelenhessek velük más kutyák társaságában, hogy kiállításon megfelelően bemutathassam őket, hogy viselkedni tudjanak egy szállodában, vagy egy nyaralóhelyen.

Milyen szívmelengető érzés látni azt a féltő óvatosságot, ahogy kicsi unokáimhoz viszonyulnak, óvatosan lépkednek körülöttük, nehogy rájuk lépjenek, türelemmel fogadva a kicsi kezek óvatos ismerkedő simogatását.

Végtelenül hálás vagyok nekik, hiszen nekik köszönhetően számos nagyszerű embert ismertem meg, leltem remek ismerősökre és barátokra és átélhettem, milyen érzés az a büszkeség, ami egy szeretett kutya győzelme révén járja át lényemet.

Láthattam fegyelmezett munkájukat vadászati munkavizsgára készülve, hiszen a vadászat az, amire számos emberöltővel ezelőtt a fajtát kitenyésztették, még ha a többségük mai korunkban nem is vadászik. De szintén láthattam fegyelmezett, kitartó munkájukat, amikor reklámfilm hosszú forgatásain vettünk részt.

Derűs perceket csempésznek nap, mint nap az életünkbe apró trükkjeikkel, amivel saját céljaikat akarják elérni, kiudvarolni egy-egy extra jutalomfalatot, vagy csak egy extra simogatást.

Most, hogy e sorokat írom, angol szettereim közül kettő fekszik mellettem várva, hogy végre befejezem, amit csinálok és az egész kanapét birtokba vehessék.

Mit is írhatnék még, mi az, ami összefoglalja e nemes, gyönyörű kutyafajta mibenlétét? Az angol szetter és a vele való lét maga a BOLDOGSÁG, csupa nagy betűvel.

  Mód Éva
Ezüstkoszorús Mestertenyésztő
Angol szetter küllembíró (ESA)